Társulatunk legszerényebb, ám annál sokoldalúbb tagja. Lacira nem csak a színpadon lehetünk büszkék, verseit és festményeit is csodálhatjuk. Illetve csodáljuk is, ezért minden más helyett álljon itt a költő bemutatkozása:

 

 

Egy hallatlan horderejű évben így szólott egy petesejt a magnak:
Te, foganni mernék veled, kérlek, hogy életet adhatnánk egy tagnak.

E sablonosnak mondható kezdet,s kilenc hónapnyi magzatvíz után,

szüleimnek legelső sarjaként felszínre törtem Pesten, de bután.

Keresztvízzel Lászlóvá pacsáltak egy komor templom apszisa alatt,
s lakhelyemül, ha nem is templom, de negyven éve Budapest maradt.

Néhanapján majdnem verset írok, olykor-olykor meg festőként ülök,

bár tudom jól, a művészetekkel homlokegyenest szemberepülök...